Rossz szokások
A ló azon viselkedési formáit, mely káros önmagára, az emberre és a környezetére, a lovak rossz szokásainak tekintjük. Ezek a rossz szokások lehetnek genetikai eredetűek, melyek öröklődnek, de nagy részét az okozza, ha a ló nem kapja meg a számára optimális életfeltételeket. Amennyiben a lóval foglalkozó ember nem ismeri eléggé a lónevelés témakörét, olyan hibákat vét, melyek hatására a ló rossz szokásokat vesz fel. A ló legtöbb rossz szokása unalom hatására alakul ki, mely szintén rossz körülményeinek köszönhető, főként mozgáshiányból adódik. Alább felsoroljuk a lovak leggyakoribb rossz szokásait.
Karórágás
Szitálás
A ló jobbra-ballra himbálja a fejét, elülső lábain váltogatva testtömegét.
Fejféltés
A ló magasra emeli a fejét, hogy megakadályozza a kantározást. Gyakori azoknál a lovaknál, ahol testi fenyítéssel próbálták korábban a nevelést. Sok türelemmel leszoktatható róla.
Abrak kiszórása
A ló az abrakot kiszórja a földre. Ez legtöbbször az unalom jele.
Fal rugdosása, dobogás
Ezt több tényező kiválthatja, de leggyakoribb az unalom, továbbá a félelem. Gyakran előfordul azonban olyan lovaknál, ahol egyedül van a ló, nincsen összeengedve a ménes többi tagjával, hogy párban vakaródzhassanak.
Csökönyösség
Ez a ló mentális sérültségére utal. Lehet öröklődő rendellenesség, de kiválthatja a szűk tér, a mozgáshiány és a friss levegő hiánya. Szakszerű bánásmód mellett ritkán fordul elő, hogy a ló nem hajlandó munkavégzésre.
Kötőfékszaggatás
A megkötött ló megpróbálja a kötőféket elszaggatni. Elsődleges oka a fejféltés valamilyen rossz emlék, rossz bánásmód hatására.
Ijedősség
Általában szemhiba, vagy mentális sérülés hatására alakul ki. Amennyiben szemhibáról van szó, azt nagy valószínűséggel a kevés fény és friss levegő okozza, ebben az esetben a ló szaglására kell támaszkodnunk. A második esetben, mentális sérülés, esetleges korábbi bántalmazás hatására kialakult ijedősség csak hosszú idő alatt, sok türelemmel oldható a lónál.
Ágaskodás
A nagyon puha szájú lovak általános védekezési módja. Határozott előrelovaglással orvosolható, továbbá nem szabad az ágaskodó ló szájába kapaszkodni, mert roppant balesetveszélyes.
Harapás, rúgás
Ez a rossz szokás igen veszélyes az emberre nézve. Elsődleges oka a korábbi rossz bánásmód. A hajlam ugyan genetikai eredetű, de jó bánásmód esetén szinte sosem alakul ki.
Elrohanás
Amikor a ló elrohan, akkor valószínűleg megijed, vagy a szája túl érzékeny, vagy valami elől menekül. Amennyiben a megfelelő zablát alkalmazzuk, valamint jó bánásmódban részesítjük a lovat, idővel visszanyerhető a bizalma.
A fent említett rossz szokásokon kívül még lehetnek hasonlók. A legtöbb esetben ezek kiküszöbölhetők a szakszerű ellátással, az ideális bánásmóddal.